Tisztelt gyászolók, kedves hozzátartozók, testvérek, feleség, fiúk, menyek, unokák!
Kedves Kati, Ákos, Brigitta, Erik és Kornél, Marci, Kinga, Emma és Milán!
Kedves barátok, munkatársak, ismerősök és tiszteletadók

Tivadar gyászba szólított minket, szeretteivel búcsúzunk tőle.

A németországi végzetes úton véletlenül olyan valakire bízta magát, aki nem tudott rá vigyázni.

Súlyos sérülései, keringési zavarai, kómás állapotai nem hagytak erőt az életért való nagy küzdelemre. felesége , fiai és menyei bátorítása, odaadó gondoskodása, szeretete nem tudta helyettesíteni az elveszített testi és lelkierőt.

Igyekezett szenvedését méltósággal viselni , de ezt a harcát elveszítette.

Pedig 58 életéve alatt sok csatát nyert meg.

18 évesen az NDK-ban a coswigi nyomdagépgyárban, idegen környezetben, nemcsak helytállt, de kialakult életútja, közszereplővé vált.

Barátokat szerzett, tanult, két felsőfokú végzettséget szerzett.

Családot alapított, a családjukat két fiúgyermekük tette teljessé. A boldogság, a szeretet, a gondoskodás örömteli időszakát élték.

Hazatelepülésük után kialakították életük új feltételeit, de Tivadar életútját a kilencvenes évek hullámai zátonyra vetették.

37 évesen új, más gyakorlatot igénylő pályát választott. küzdelmes váltások következtek. egészségromlása csaknem a rokkantságig sodorta.

Orvosok, kórházak, gyógyszerek, vizsgálatok, operáció követték egymást. a család őrködött körülötte.

A viharos évek közben vígasztalás és öröm a két fiú sikeres egyetemi tanulmánya, családalapítása és az unokák megszületése. Boldogan osztotta meg örömét és büszkeségét barátaival és ismerőseivel.

Én köszönöm a 40 éves barátságot, a sok közös élményt, a spitzgrundi járőrversenyeket, a szavalóversenyeket, a Világifjúsági Találkozó felszabadult menetelését, a vezetőképző táborokat: Felsőtárkányt, Salgóbányát, a sok és elapadhatatlan vitát, a baráti látogatásokat és összejöveteleket.

Így váltál kedves Tivadar sok ember életének fontos részévé, ezért hiányzik majd földi létezésed, de vígasztalást nyújthat szeretteidnek, hogy nemcsak önmagadért éltél, hanem értük is, a felvállalt közszereplésednek, a rádbízott fiataloknak, kicsit barátaidnak is és kicsit ismerőseidnek is.

Végül szeretnék Kosztolányi Dezső verstöredékével búcsút venni :

 

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra...

Ismertük őt, nem volt nagy és kiváló
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló,
de nincs már.

Ilyen az ember egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan
lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkben hangja
mélybe lenn s ahogy telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled...
Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa
mosolya.

Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Isten veled kedves barátom, Tivadar!