40 év emlékére

Egy tenyérnyi „Amerika” Kelet Európában

Földi paradicsom – mit is jelentett ez nekünk? Az abszolút szabadság érzését, a remények, az álmok, az első beteljesült szerelmek és a nagy lehetőségek megtapasztalását, a fiatalság önfeledt olykor meggondolatlan bohó kirohanásait, a szabadidő sokoldalú, gazdag kihasználását. Vagy néha éppen az ellenkezőjét: a kéz magasba emelésével mutatva, a rendelt sörök számát, a jó és rossz döntések egymás előtti felvállalását... Cserébe "csak" a kiadott munkát kellett elvégezni, mely "csak" olykor nagyon kemény helytállást követelt.

Úgy érezzük valamennyien, hogy megérte. A kint töltött évek alatt nagyszerű karakterek alakultak ki, nem felső kikényszerítésre, hanem saját magunk által felállított normák alapján.

Felejthetetlen élményekkel gazdagon tértünk vissza az álmok világából a valóságba. Akkor nekünk az NDK (DDR) jelentette Amerikát, mely tulajdonképpen szebb, jobb, biztonságosabb, élhetőbb volt, mint az igazi. Legalább is nekünk, akik benne voltunk. Az akkoriban kialakult kapcsolatok örökre bevésődtek az agyakba és a szívekbe.

Köszönjük a lehetőséget, hogy itt dolgozhattunk, hogy kölcsönösen, megismerhettük egymást és egymás történelmét. Köszönjük a türelmet, a szimpátiát, a szeretetet, mellyel az itt élő emberek megtiszteltek minket. Reméljük, hogy mi is megfeleltünk az elvárásoknak és így a kölcsönös megbecsülés mellett a legjobbat tudtuk kihozni egymásból.

Ez a kölcsönös szimpátia és megbecsülés lehetett a bölcsője annak a nagy változásnak is, mely az évezred vége felé bekövetkezett. Ezek az érzések alakíthatták át szép lassan a gondolkodásunkat és a megfelelő pillanatban, megtettük az első lépést - mely akkor biztos nem is volt olyan veszélytelen - s ezáltal Európa népei közelebb kerülhettek egymáshoz, amelynek első igazi lépése a német nép egyesülése volt. Büszkék vagyunk, hogy részesei lehettünk ennek a csodálatos történelmi eseménynek, még akkor is, ha "csak" mint kisegér lépkedtünk az Elefánt mellett, de legalább egyirányba haladtunk.

Gratulálunk! Minden Tiszteletünk a német népé, mert még csak az út elején vannak. Az elmúlt 40 év a mi életünkről, a mi fiatalságunkról is szól, melyben főszerepet kaptak a Németországban eltöltött évek, kinek-kinek a munkában eltöltött város lett a második hazája, otthona.

A miénk Radeberg volt. Köszönjük a radebergieknek és a környező települések lakóinak a sok szép emléket. Soha nem felejtünk el benneteket. Ezzel a faültetéssel szeretnénk köszönetet mondani és tovább életbe tartani a Szeretetünket és Tiszteletünket irányotokban. Reméljük, hogy a fa árnyékában majd sok jó ember megpihen, és a felejthetetlen múltról és barátságról eleveníti föl emlékképeit.

BARÁTI ÖLELÉSSEL MINDANNYIOTOKNAK. AZ ITT DOLGOZÓ MAGYAROK.