A Paprikaturmban jól éreztük magunkat

Írta: Michael Brandenburg
Fordította: Kubicza Gyula

"Freie Presse" 2007. október 25., csütörtök

Az egykori magyar szerződéses munkások teljesen beilleszkedtek.

2007-ben volt a 40. évfordulója az NDK és Magyarország közözz megkötött kormányszerződésnek, miszerint fiatal szakmunkások a volt Népköztársaságból az NDK üzemeiben dolgozzanak.

Brydl János 22 éves volt akkor és felvonószerelőnek tanult. Őt és barátait érdekelte a lehetőség, hogy három évig az NDK-ban dolgozzanak. „Más országot, más kultúrát megismerni, idegen nyelvet tanulni, szakmai tapasztalatot szerezni" - mondja visszapillantva arra, hogy miért indult el Karl-Marx-Stadtba. Pénzt ugyanis Magyarországon is kereshetett volna. Ugyanígy látja Kubicza Gyula is Miskolcról. „Fiatalok és kalandvágyók voltunk." A testvérországi segítség, amelyről a magyar hírközlő szervek beszéltek, alig érdekelt valakit. Akkor inkább az NDK-s változat tapasztaltcsere. Kubicza érettségi után 20 éves korában, 1970-ben jött az addig ismeretlen országba. Ugyanakkor jött Brydl is: mindketten a hazai megyei munkaügyi osztályon jelentkeztek, amely a további hivatalos ügyet intézte. A balatoni ország évente 2.500 és 5.000 fiatalt küldött az NDK-ba. A kormányközi egyezményt 1973-ban meghosszabbították és 1980-ig volt érvényben.

Kubicza és Brydl a karl-marx-stadti déli pályaudvaron léptek először német földre. A munkahelyüket nem lehetett szabadon kikeresni. Egy korábbi magyar munkatárs, aki már régebben itt volt, kísérte őket a Bernsbach-téri lakóotthonba, amelyet az itteni lakosság máig is „Paprikaturm"-ként ismer. A Carl von Ossietzki és Arthur-Strobel utcán is sok fiatal magyar lakott. Pénteki napon érkeztek, és üdvözlésként mindenki kapott 50 NDK-márkát. Hétfőn indulás az üzembe. Brydl felvonószerelőként kezdett a VEB Wirkmaschinenbau-ban (szövőgépgyár), később lakatosként dolgozott a VEB Strickmaschinenbau-ban (kötőgépgyár). Kubicza marós-gyalus szakmunkás vizsgát tett a kötőgépgyárban, amelynek 1992-ig a dolgozója volt.

"Egyenlőek voltunk a német kollégáinkkal. Nem volt semmiben hátrányunk, bár előjogunk sem." - mondja. Brydl János fényképalbumában majdnem kimondottan német-magyar brigádünnepségekről mutat képeket.

Sokan életre szóló barátságokat kötöttek. Csupán Karl-Marx-Stadt-ban több mint 2.000 magyar dobozott, ebből kb. 100 a kötőgépgyárban.

A temperamentumos magyarok nyilvánvalóan sok szász lány szívét dobogtatták meg. Kubicza 1972-ben nősült, Brydl 1974-ben, miután másodszor is leszerződött három évre. Végül mind a ketten kivándoroltak Magyarországról, és máig is családjukkal együtt Chemnitzben élnek. Kubicza Gyula 1982 es 1987 között gépészmérnöki diplomát szerzett az itteni műszaki egyetemen, és 1992-ig technológusként dolgozott a kötőgépgyárban. Ma 57 éves, megtartotta magyar állampolgárságát, azóta munkanélküli segélyből, közhasznú munkából és jelenleg szociális segélyból él. A most 59 éves Brydl János felvette a német állampolgárságot. Egy tumorműtét következtében 1992 óta rokkantnyugdíjas. Ha az utóbbi évek nem is a vágyaik szerint teltek el, a 37 évvel ezelőtti elhatározásukat egyikük sem bánta meg.

Információ:

A chemnitzi Lakónyilvántartó Hivatal adatai szerint jelenleg 367 magyar állampolgár él a városban. A 40 évvel ezelőtti kormányközi egyezmény aláírása alkalmából szombaton 18 órától a Hartmanßdorf-i sörözőben magyar találkozó lesz, amelyre a rendezők egész Németországból és Magyarországról kb. 450 vendéget várnak.